Csigiri csá, áldást és békasegget, na meg egy kiló kokaint, hogy minden szegényből gazdag ember legyen.

Eljött hát a nagy pillanat, hogy folytassam azt, amit elkezdtem évekkel ezelőtt. Jó sokáig nem is lehetett rólam hallani semmit, akik nem ismertek és úgy olvasták a blogomat, hogy rátaláltak az interneten, azok azt hitték már, hogy meghaltam, de egyébként mindig is jellemző volt rám, hogy egy ideig abbahagytam az írást. Viszont ez az ismételten kihagyott két év újabb lehetőséget adott arra, hogy különböző témákról meg tudjam formálni a véleményemet. Két év alatt sokat változott a fogalmazási készségem(nem fogamzási, mielőtt valaki félreértené, nem lettem impotens), de elég a bevezetőből és a mellébeszélésből, vágjunk hát ...

Nos, elérkezett annak is az ideje, hogy kitárjam véleményemet ezzel a témával kapcsolatosan. Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat is, de a "lassan járj, tovább élsz" elvének élve ez is teljesült. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Elég sok oldalról meg lehet közelíteni a mai világot, csak néhány példa: az anyagiaktól való függés, a továbbtanulás vagy egyáltalán a tanulásra való hajlam(magyarul fiatalkori kötelezettségek) a fiatalok nagyzolása, vagy ahogy éppenséggel élnek szüleik pénzéből, az érdekesebbnél érdekesebb divatok követéséből, a szórakozási szokásokból, az emberek boldogságától, de még párválasztás szempontjából is. A generáció évtizedenként változik és ahogy fejlődik a világ, úgy az emberek is ...

Nos...Nem is tudom, hogy egyáltalán emlékeztek-e még rám... Nem írtam már lassan több, mint egy éve. Azon olvasóim, akik gyakrabban olvasták ezt a blogot és nem ismertek személyesen, már azt gondolhatták, hogy eltávoztam az élők soraiból.
DE NEM!
Még itt vagyok, és itt is leszek, egy jó darabig biztosan. Egy darabig még írásos formában, majd egy-két hónapon belül videósorozatot is indítok, aminek remélhetőleg nagy nézőtábora lesz, ha már másért nem is, akkor a hülyeségeim miatt biztosan.

De térjünk a lényegre: alig egy hónap van hátra a végső vizsgáig. Olyan gyorsan eltelt ez a két év, és még csak most kezdem el felfogni, hogy milyen feladat vár ránk. Mindig meglepődöm, mikor arra gondolok, hogy a héten összesen két olyan nap ...

 Az elmúlt napok során eléggé erősen gondolkoztam azon, hogy erről a témáról is kifejtem bővebben a véleményemet és megosztom az olvasói réteggel. Nyilván lesznek olyanok, akik teljesen egyetértenek, olyanok is, akik csak részben és valószínűleg akad majd olyan is, aki nem, mivel megfigyeléseim alapján erről a témakörről eléggé megoszlanak a vélemények. Ezért is fogok többféle megközelítési alapot használni. Remélem a bejegyzés elolvasása után sokan más nézetet fognak követni, srácok és csajok egyaránt. Noha ez nem olyan egyszerű, mint leírni és beszélni róla, mivel akkor minden ember boldogságban élne, de hát mi másért tartalmazná a cím az "ördögi kör" címszót, ha nem emiatt?

 Mindkét nem két rétegre osztható: a ...

 Kissé fáradt vagyok, de elszántam magam, hogy írok egy keveset a mai nap folyamán is. Szép idő van, és mióta várok már erre. A szép idővel jön a jó kedv, a jó kedvvel pedig a mosoly. Egy kis hajtás a héten, dolgozatok, munka, szopatás, menetmetszés, agyzsibbasztás, a mai nap egy kis futás, holnap kerti party, és ha úgy vesszük végérvényességében egy jó hetet zárhatunk, hiszen aminek árnyoldala van, annak van jó oldala is. Más kérdés, hogy számunkra melyik a fontosabb, a szembetűnőbb? Nyilván amelyik a fontosabb és szembetűnőbb, azt fogjuk hamarabb figyelembe venni, és az alapján fogunk dönteni. Én pedig amilyen pozitív vagyok, úgy mindennek a jó oldalával találkozom legelőször és azt veszem figyelembe. 

 Jó példa erre, ha ...

  Ezt a bejegyzést egy blogger kérésére írom meg. Blogját ugayn nem publikálom, mert megkért rá, hogy ne tegyem nyilvánossá, az oka pedig egyszerű: nem akarja, hogy az emberek másképp ismerjék meg, mint amilyen valójában(mivel sajnos már sikerült), viszont a beceneve Hubyka, egy 19 éves nőszemély, akit rengeteg csalódás és fájdalom ért már az életében. Ezt is csak azért adta meg, hogy azért mégse legyen annyira anonymus. De elég is a mellébeszélésből, jó olvasást! 

 Nem is tudom hol kezdjem. Van itt sok minden, ami megemlítésre szorul. Kezdeném azzal, hogy szomorodjon meg az összes olyan ember, aki másokat megpróbál megvezetni, manipulálni, hazudni  folyamatosan, kihasználni, a végén pedig hátat fordít(vagy elhagyja a ...

  Valószínűleg nem lesz rövid bejegyzés, de egyrészt már hiányzott, hogy vezessem ezt a kis valamit, másrészről ha unatkozom, legalább van mit csinálnom a tanuláson kívül is, végül, de nem utolsó sorban amit itt leírok, az úgy is megmarad, és ha már mást nem is, engem biztosan fog érdekelni jó pár évvel később. Tudjátok milyen jó érzés visszaolvasni azokat a régi bejegyzéseket, amiket mondjuk 3-4 évvel ezelőtt írtam? És tudjátok, hogy mi a legjobb az egészben? Az, hogy amikor visszaolvasom azokat a régi bejegyzéseket, felmerül bennem, hogy mennyit változtam az évek során, hogy mennyit változott a fogalmazási készségem, hogy hányszor kérdeztek meg tőlem dolgokat a bejegyzésekkel kapcsolatosan, vagy akár az élet különböző ...

  Nos igen. Eljött ennek is az ideje, hogy kezdetét veszi újra a reggeli buszozás, a reggeli ökörködés és az iskola. Számomra immáron új intézményben, teljesen más környezetben, más tananyaggal és jóval kisebb létszámmal osztálylétszámot tekintve. Míg egykori sulimban voltunk 35-en, itt vagyunk 16-an, ebből 8-an csoporttársak, akik technikumit és van másik 8 személy, akik autóelektronikát végeznek. Habár a csoporttársaim felét már ismertem személyesen(mivel közülük ketten az osztálytársaim is voltak), ettől függetlenül a másik felét is meg kellett ismerni, ami mondhatni akadálymentesen ment. Igazából senki sem zárkózott, mindenki nyílt, lehet velük beszélgetni, jókat röhögni, na persze néha már az agyukra megyek, ahogy ők is ...

  Lassan elérkezünk a nyári szünet végéhez, szóval mielőtt vége lenne, ki kell élni még az utolsó pillanatait is. Miután átbaszták a fejemet, úgy éreztem szükségem van egy kisebb kikapcsolódásra. A kis kikapcsolódásból pedig mindig lesz egy nagyobb, a nagyobbat meg követi a legnagyobb! Nekem ez össze is jött. :)

 Délután 6 óra körül bementünk Dorogra, hogy összeszedjünk 1-2 tagot. Lesétáltunk a Kacsába(a helyszín, ahol volt a koncert és a buli), innentől kezdve pedig szétoszlottunk. Összefutottam még egy ismerősömmel és a haverjával, akikkel lepacsiztam, majd velük voltam egy darabig, végül bementünk és újabb ismerős arcokkal találkoztam. Elfogyasztottunk két flakon fröccsöt jó magyar módjára: nem ám egy flakon ...

  A kérdés adott: a két opció közül melyik az, amelyiket jobban kéne értékelnünk? Azt, ha valakit szeretünk, vagy azt, ha minket szeretnek? Én személy szerint pontosan nem tudom már meghatározni, hiszen rengetegszer szerettem, és legalább ugyanannyiszor nem viszonozták, de tapasztalataimra építve azt mondanám, hogy egyik sem jobb, a szívem legmélyén pedig azt érzem, hogy szeretni sokkal jobb annak ellenére, hogy az utóbbi eléggé hamar besülhet, mert Én ha valakit boldoggá teszek a szeretetemmel, az máris egy aprócska boldogság mindkettőnk számára, de viszont a legtöbb esetben ezt nem értékelik, vagy túlságosan alulértékelik.

 Ha szeretni akarunk, akkor vagy olyat szeressünk, aki viszonozza is, máskülönben mi szívjuk meg a ...