Nos igen. Eljött ennek is az ideje, hogy kezdetét veszi újra a reggeli buszozás, a reggeli ökörködés és az iskola. Számomra immáron új intézményben, teljesen más környezetben, más tananyaggal és jóval kisebb létszámmal osztálylétszámot tekintve. Míg egykori sulimban voltunk 35-en, itt vagyunk 16-an, ebből 8-an csoporttársak, akik technikumit és van másik 8 személy, akik autóelektronikát végeznek. Habár a csoporttársaim felét már ismertem személyesen(mivel közülük ketten az osztálytársaim is voltak), ettől függetlenül a másik felét is meg kellett ismerni, ami mondhatni akadálymentesen ment. Igazából senki sem zárkózott, mindenki nyílt, lehet velük beszélgetni, jókat röhögni, na persze néha már az agyukra megyek, ahogy ők is az enyémre, de hát nem vagyunk már kisgyerekek. Idővel megszokjuk egymást.

 Egy viszont biztos: az elkövetkezendő két év nem lesz eseményektől szegény, hiszen már az elmúlt 2 nap is viccesen telt el. Kezdve azzal, hogy az osztály 90%-a tankönyvet sem kapott, leszámítva az ingyen tankönyveseket és azokat, akik kaptak csekket, amit már sikereresen feladtak a postán.. Eközben kiderült az is, hogy az Én tankönycsomagom nem volt teljes és vissza kellett postázni, hogy majd küldjenek egy újat. És nem szabad kihagyni azt sem, hogy az elmúlt 3 nap úgy telt el, hogy várakoztunk a TANÁROKRA! Tegnap például azt az információt kaptuk, hogy MA lesz második óra(mivel szerdánként minden 2. héten van csak második óránk). Bementünk időre, és vártunk.. Vártunk, vártunk, és nem jött a tanár. Na persze a folyósón elhaladtak a 9.esek is, akik közül az egyikről kiderült, hogy kedvenc étele a pörkölt, de a hasa igazán a csirkepörköltnek örül. Harmadik óra szintén zenész. Beültünk az ebédlőbe Discoveryt nézni, miután feladtuk a reményt. Az angolosoknak 4. órájuk sem volt, akik viszont német nyelvet tanulnak(köztük vagyok én is), azoknak jött tanár.. És aztán 5. óránk is lyukas volt. Már mindenkinek teli volt a fasza azzal, hogy bementünk az iskolába azért, hogy megtanuljunk várni. Azzal is viccelődtünk, hogy az első 10 kérdés záróvizsgán a várakozással kapcsolatos lesz. Persze valaki lazán tűrte, valaki már az italautomatával is kötekedett. Konkrétan hatalmasat visítottam, amikor az egyik csoporttársam leszólta az automata által nyújtott "szolgáltatásokat". Nem elég, hogy már elege volt a mai napból, sajnos nem ízlett neki a forrócsoki sem(vagy a fene sem tudja, hogy mit ivott már). Kicsit későn indultam el és nem is gondoltam volna, hogy elérem a buszomat(amire konkrétan 10 percem volt, hogy elérjem), de valahogy összehozta a buszsofőr, hogy 5 percet késsen. 

 Lényeg a lényeg: izgalmas 2 évnek nézünk elébe. Kíváncsi vagyok, hogy mikor lehet összehozni a srácokkal egy közös hétvégi iszogatást. A hét zenéje címet pedig részemről ez a zeneszám érdemelte ki: