Valószínűleg nem lesz rövid bejegyzés, de egyrészt már hiányzott, hogy vezessem ezt a kis valamit, másrészről ha unatkozom, legalább van mit csinálnom a tanuláson kívül is, végül, de nem utolsó sorban amit itt leírok, az úgy is megmarad, és ha már mást nem is, engem biztosan fog érdekelni jó pár évvel később. Tudjátok milyen jó érzés visszaolvasni azokat a régi bejegyzéseket, amiket mondjuk 3-4 évvel ezelőtt írtam? És tudjátok, hogy mi a legjobb az egészben? Az, hogy amikor visszaolvasom azokat a régi bejegyzéseket, felmerül bennem, hogy mennyit változtam az évek során, hogy mennyit változott a fogalmazási készségem, hogy hányszor kérdeztek meg tőlem dolgokat a bejegyzésekkel kapcsolatosan, vagy akár az élet különböző területein. És ahogy teltek az évek, úgy sokkal célratörőbb válaszokat tudtam adni. Ami a legjobban tetszett az az, hogy sokan nagyon nagy érdeklődést mutattak a bejegyzéseim iránt, persze vannak/voltak köztük olyanok is, akik csak komolytalanságból tették ezt. Sokan ezen emberek közül nem is ismernek, de igazából a szüleimen kívül senki sem ismer igazán. Rengeteg személyiséggel rendelkezem, tudok ilyen is meg olyan is lenni, és ezzel sokan sajnos nincsenek tisztában. Igen.. Azóta, amióta elkezdtem ezt a kis blogocskát, ami igazából teljes komolytalansággal indult, felnőttem. Amikor sokszor úgy írtam a bejegyzéseket, hogy ne mindig az legyen, hogy rám írnak facebookon/msn-en(mert akkor még az volt a nagy szokás), hogy: "szia, mizu? hogy telt a napod?"és mindenkinek ugyanazokat a dolgokat elmesélni és újra meg újra leírni, fárasztó dolog. De aztán idővel a blogom vett egy hatalmas fordulatot, és inkább amolyan "okulj a hibáimból és a történeteimből" irányba mozdult el. Sokan voltak vele úgy, hogy egy-egy bejegyzés hatalmas erőt adott nekik valamilyen feladat teljesítéséhez, vagy épp valamilyen kudarc legyűréséhez. Nekem is voltak kudarcaim, és olyan történeteim, amik igazából elég tanulságosak. Szoktam mondani: minden rosszban van valami jó, és minden rosszat valami nagyon jó dolog fog követni. Ez az esetek 100%-ában így van, ugyanúgy igaz ez azon történeteimre is, amik esetleg abban az esetben nem úgy történtek, ahogy Én azt szerettem volna. Nem úgy történtek, mert azoknak úgy kellett történniük. És ma már minden sokkal jobb azóta..

 A legutolsó bejegyzésem óta eltelt 7 teljes hónap. Azóta is rengeteg minden történt: új barátokkal, ismerősökkel lettem gazdagabb, az életem vett egy 180°-os fordulatot. Előtte csak a bulik, a folyamatos küzdelem olyanokért, akik azt meg sem érdemlik vagy nem értékelik azt, hogy mennyire szeretem őket és hát ugye sorolhatnám, ha elolvassuk a korábbi bejegyzéseimet. Amikor elkezdtem ezt az egész "gépgyártás-technológiai technikus" képzést, úgy voltam vele, hogy csak láblógatás, odafigyelek órán, aztán az elég is. Francokat. Többet tanultam az elmúlt 7 hónap alatt, mint úgy a Dobóban a 4 évem alatt egészen az érettségiig összesen. A műszaki rajz nehezen megy, az elmélettel és a gyakorlattal boldogan elvagyok, azokkal nincs különösebb problémám, illetve gyakorlaton kisegítjük egymást a csoporttársakkal. Valaki ebben jobb, valaki abban, valaki mindenben, valaki semmiben, a lényeg, hogy segítünk egymásnak és ez nagyon fontos ebben a képzésben. Mellette a hangulat is fenomenális, az oktatók viccesek(némelyik túlságosan is, sőt van olyan, akit már csak azért jó kiröhögni, mert ránézel, és az pont elég is volt) na persze van, amikor 1-2 faszfej már az agyamra megy, de hát kit nem idegesítenek fel akár munkahelyen, akár otthon, vagy bárhol. Közülük persze kettővel együtt jártunk a Dobóba (Huan és Csigacsabi), így még a beilleszkedés sem volt túlságosan nehéz.

 Időközben megismerkedtem valakivel, akivel mindenről tudtunk témázni. Nem volt olyan dolog, amiről nem tudtunk volna beszélni, vagy ne tudtuk volna megbeszélni. Jó barátsági viszonyt is ápoltunk mindaddig, amíg Én nem vettem a bátorságot és nem kezdeményeztem röpke 4 hónap után, hogy lehetne akár több is, mivel olyan szépen alakultak a dolgok és olyannyira "tökéletesnek" tűnt az egész. Végül lett, de ma már nem vagyunk együtt, szimplán tönkrement az egész. Igazából csak azért nem írom le a történetet, mert megtisztelem őt azzal, hogy anonimban marad a sztori, sőt az is, hogy egyáltalán ki volt ő valójában. Mindezt azért, mert ő mindig is "bujkált" a nyilvánosság elől, de még a kapcsolatunk idejében is. Szóval maradjon meg ez Nekem, mint "kedves emlék". Azóta újabb és újabb személyekkel vettem fel a kapcsolatot, hiszen az élet megy tovább, Én pedig nem fogok ugyanabba a hibába belelépni, ahogy azt tettem és ahogy azt olvashattátok jó néhány blog bejegyzés keretein belül. Elég szép és hosszú történetek voltak, amit valójában saját magamnak köszönhetek, mert ha akkor és úgy zárom le az egészet, mint ezt, akkor nem lett volna LEGALÁBB 5 bejegyzés témája az a "kis" románc. De mint írtam néhány sorral ezelőtt is: Minden rosszban van valami jó, és minden rosszat valami nagyon jó dolog fog követni. Ahogy ez az előző történetekre is igaz, úgy erre a történetre is igaz lesz, illetve azokban a történetekben mégis van valami kedves és jó dolog: az olvasók sokasága talán okul belőle, talán nem, ez persze már nem az Én kérdésköröm. Mindenesetre az élet megy tovább, és habár sokszor az adott pillanatokban úgy fogom fel, hogy: "kész, vége, Én most adom fel, elegem van, leszarom", úgy másnap már úgy kelek fel, hogy: "Megcsinálom! Lesz jobb! Faszom az egészbe! Nem érdekeltek, Én jobb vagyok és talpra állok!". És ez most is pontosan így történt. 

 Tulajdonképpen miért is hagytam abba ennek az egésznek az írását? Jómagam sem tudom. Talán azért, mert úgy voltam vele, hogy elkezdek videoblogot vezetni, amiből aztán a 7 hónap alatt konkrétan semmi sem lett. Annak is megvan a maga oka: nem vagyok elégedett azzal a minőséggel, amit a kis digitális fényképezőgépemmel előtudok állítani. A kamerával meg csak az a probléma, hogy kazettás, és mire átkonvertálom számítógépre ráadásul jó minőségben is.. Ez a hátulütője a kazettás kameráknak: mire felveszed az anyagot számítógépre ÉS azt még össze is vágod, rengeteg idő. De szokták mondani, hogy a jó minőséghez sok munka kell, csak nem biztos, hogy megéri a fáradozást. Régi kamera, és hát sajnos úgy vagyok vele, hogy egy ilyen munkához jobb minőséget várok el. Ma már a HD a trendi, ez a kis családi kamera pedig nem képes HD videofelvétel elkészítésére. Viszont családi ereklyék megörökítésére tökéletes választás. Felveszel több órányi anyagot, azt szépen fel is veszed számítógépre kényelmesen, lemented és kész is vagy a feladattal. De ha őszinte akarok lenni nem is bánom, hogy abbahagytam egy kis időre a blogolást, így legalább több mindent tudok leírni. Volt egy időszak, amikor majdhogynem mindennap írtam, ez a 3-4 évvel ezelőtti időszak volt. Volt olyan, amikor heti, havi előfordulással írtam pár bejegyzést, ennek alig 1-1.5 éve, és most meg ismét itt vagyok 7 hónapnyi eltéréssel, sokak számára újabb értelmetlen sorokkal. Ma például volt Géza napok, arra is bementem, sakkoztam egy párat. 4-ből 4 győzelem, azok között egy 4 lépéses Suszter-matt is befigyelt. Holnap folytatás, sok-sok program van, mindegyikre benézek, ha mást nem is, legalább nézőnek, végül is az is 1 pont. :)) És hát persze a fő cél: mindenkit elverni sakk partiban a továbbjutók közül is. 

 Hamarosan vége a sulinak..Június 13...Hazudtam, nekünk Július 13.-ig tart az egész, mert lesz termelési gyakorlat is. Hurrá! És persze alig fizetik meg, mivel még ösztöndíjat sem kapunk. Erről hadd ne nyilatkozzak: érettségi utáni szakképzésre nem jár ösztöndíj, DE azoknak, akiknek még érettségijük sincs és úgy tanulnak szakmát(például szerszámkészítők), azok ösztöndíjat kapnak ÉS még mellette dolgozhatnak külsős cégnél is(ami egy jó tanuló esetében LEGALÁBB havi 35.000 Ft ha nem több). Ennek is az oka az, hogy technikusoknak nem kötelező különbözeti vizsgát tenni, míg az előbb említett szakmát tanulóknak igen. Külsős céghez pedig csak és kizárólag úgy mehetsz gyakorlatra, ha van különbözeti vizsgád. Ergó egy érettségi nem elég. Ismét megmutatkozik, hogy mennyire is nagyszerű az oktatási rendszer, de nem is számít, a szokásos "Minden rosszban van valami jó, és minden rosszat valami jó fog követni" monológom most is megmutatkozik, mert ugyan most nem kapunk pénzt, de amint munkába állunk, jóval több jövedelemmel fogunk rendelkezni(legalábbis az előretekintéseim és informálódásaim alapján). A lényeg, hogy Ti már süttetni fogjátok a hasatokat, mentek lubickolni, strandolni, Aqua sziget, medencés buli, minden ami nyár, mi majd egy hónappal később vágunk neki úgy minden probléma nélkül. Na persze mellette is tudunk zökkenőmentesen strandolni meg mi egyéb, de mégis jobb felkelni mondjuk 9-10 körül, mint reggel 6-kor, hogy aztán 7-re beérj és kezdődhet a műszak. 

 És hogy hogyan tovább? Valószínűleg fogok írogatni izgalmas dolgokat, és fogom folytatni ezt az egészet, attól függően, hogy épp miről tudok beszámolni, mi az ami tanulságos, mi az, ami esetleg azok számára is hasznossá válhat, akiket egyáltalán érdekel ez az egész, de ha mást nem is, akkor saját magam miatt írogatok, ami persze így is úgy is megmarad. És igazából ez a dolog majd csak jó pár éven belül fog megmutatkozni, hogy valójában milyen gazdag fiatalkorral is rendelkeztem.  Addig is hallgassatok zenét!

,,Furcsa, nem? Amikor kicsi vagy, nagy akarsz lenni, később meg visszakívánkozol a gyerekkorba."