Halihó, sziasztok!

 Úgy gondoltam, hogy megosztom az eddigi tapasztalataimat a szecskáinkkal kapcsolatosan. 
Ha röviden összeakarnám foglalni az egészet, akkor annyit kéne csak írnom, hogy teljesen megvagyok elégedve velük. Ha hosszabban akarnám, akkor sem tudnék sokkal többet írni: jó a közösség, megcsinálják, amit kérünk, nem szaroznak ráadásul utódoknak valókat is találtunk mind tanulás, mind tulajdonságok szempontjából. 
Ha már szecskáztatásnál tartunk, egy kis ízelítő az egyik szivatásunkból(december 6.ára úgy is összeszedik videó formájában, hogy ők hogyan élték át a szecskáztatást):

 Szép volt! Legközelebb is ilyen jó teljesítménnyel! :D 
Na de hogy írjak valami érdekeset is: Kedden kérdőre vontuk, hogy ki érne rá egy szerdai vízipipázásra a teaházban? Ha úgy nézzük a szecskák közül 8-can jöttek, pont elég is volt..De milyen jó is lett volna, ha minden csak úgy simán megy.. Kezdjük is a dohány megvételével.

 Sajnos adódtak apróbb technikai problémák, mivel az egomi trafikban nem lehetett kapni, a tescoban meg csak 8kor nyílt a dohányárus, így kénytelenek voltunk felgyalogolni a suliba, táskát letenni, majd visszafordulni, hogy vegyünk dohányt(persze nekem ekkor lyukasóráim voltak). Szerencsénkre legalább jó ízesítésben is volt dohány, szóval azért megérte elmenni.(Őszibarackosat vettünk amúgy). Vége volt a sulinak, összeszedtük azt a 8 embert és elindultunk velük a teaház felé. Természetesen miért is lenne minden olyan jó és kedvező, bemegyünk a teaházba, megkérdezzük, hogy lehet-e vízipipázni és lám..kiderült, hogy már nem lehet. Hát mindegy, gondolkoztunk, hogy akkor mi legyen, de ekkor az egyik szecska úgy gondolta, hogy átmehetnénk hozzá. Király ötletnek találtuk mindannyian, nem is vontuk kérdőre, mentünk hát hozzá. Út közben vicces dolgon akadt fent a szemünk: egy talaj részeg ember két korsó sörrel a kezében borult egy akkorát, hogy olyat én még nem láttam, de nem is a boruláson volt a hangsúly, hanem azon, hogy a korsók a kezében maradtak...Néztünk is ki a fejünkből, hogy mi a fasz volt ez..

 Amint odaértünk, Bencével(a házigazdával, azaz az egyik szecskánkkal) kimostuk a vízipipát, rendbe raktuk szépen, hogy ha már szívunk, akkor legyen jó, kipakoltunk néhány széket, hogy mindenki kényelmesen elférjen és neki is vágtunk. Közben a házigazda áthívta az unokatestvérét is, akiről első pillantásra az jött át, hogy egy kedves, aranyos, mosolygós, életvidám csajszi és utólag is beigazolódott, hogy valójában tényleg az.

 Jókat nevettünk, bár voltak érdekes dolgok is, amiket nem értettem meg: például, hogy a húgom hogy a picsába állt be ennyire a vízipipától? Csodálkoztunk mindannyian, a hugica úgy szédült, ahogy még senki sem szerintem Esztergom környékén. :D Aztán mondtam, hogy akkor majd én megszívom 10x egymás után tüdőre és megmutatom, hogy semmi bajom.. Valóban nem volt semmi bajom, de az tény és való, hogy 10 szívás után az ember nagyon elkezd szédülni, bár a húgommal ellentétben én még tudtam járni is és érthetően beszélni, ő már nem. :D Zsombival, Krisszel meg Bencével megittunk egy sört, Krisszel húzóra letoltuk, hogy arra vízipipázzunk, mert nagyobb flash, jobban megadja a feelinget stb. Így is lett. Aztán persze úgy gondoltuk, hogy most már ideje lenne távozni. Elindulunk buszmegállóba a húgommal és egyik osztálytársával, jön velem szembe egy gyönyörű Hyundai és gondoltam odaintek, hogy "jó a kocsid, jó a kocsid". És persze kiderült, hogy az a Zsombi(egy másik szecska) apja volt, aki ezek után elszállított minket Jászfalura. :D Kicsit eláztunk ugyan, de pont anyám is akkor érkezett meg szülői értekezletről, szóval tudtunk neki is mesélni valami szépet és jót..:)

 Későbbiekben is lesz helyzetjelentés, ahogy azt megszokhattátok tőlem.:)
Csajoknak puszi, srácoknak pacsi.