Hogy miért? Gondolj csak bele: lehunyod a szemed, és folyamatosan gondolatok árasztanak el, de lehet, hogy még lehunynod sem kell ahhoz, hogy valami borzasztó, fájdalmas dolog jusson az eszedbe, és innentől az ördögi kör adott: nem szabadulsz meg ezektől a gondolatoktól. Átveszik feletted a hatalmat, majd rossz érzést keltenek benned, végül pedig elfogadod azt a tényt, hogy Neked ebben kell élned.  És akkor jönnek a következő kérdések a képbe: Miért kell nekem ezekkel a gondolatokkal élnem? Miért kell, hogy elárasszák a tudatomat? Miért nem lehet az, ami Nekem jó? Talán azért, mert magamba beszéltem ezeket a dolgokat? Nem tudom feldolgozni a múltamat, esetleg nem tudom elfogadni azt, hogy ezek megtörtént dolgok? Vagy talán félek valamitől, ami be fog következni? Ha bármelyik kérdésre igen volt a válasz, akkor bizony baj van. Rosszul fogod fel az életet, és ez felemészt téged. Nem látod át azt, hogy vannak szép dolgok is az életben, nem csak a rosszak, persze a rosszat hamarabb észrevesszük, mint a jót. Ekkor jön szóba az: mi értelme van az ürességnek, ha ott vannak a szép és jó gondolatok? Azért, mert nem tudjuk őket figyelembe venni.. :)

 A vojdolás(angol "void" szó jelentése: üres, üresedés) egy általam kitalált megfogalmazás ezekre a problémákra. Konkrétan ki kell üríteni a gondolatainkat kedvenc zenéink, vagy akár egy meditáció,agykontroll kíséretében. Hogy mi értelme van ennek a lépésnek? Annyi, hogy helyet adjunk a jó gondolatoknak, mert ha rossz gondolatokkal vagyunk elöntve, akkor ezt a lépést kihagyva sokkal nehezebb helyet adni annak, ami jó, ezért fontos, hogy "vojdoljunk" egyet, mielőtt megpróbálnánk a jóra gondolni. Elég néhány perc lazítás szinte bárhol, ahol jól érezzük magunkat, de ha nincs kedvünk sétálni, akkor megfelel erre kedvenc fotelunk vagy az ágyunk is. Nekem személyszerint egy hinta a legkényelmesebb, és nem is lakom messze a játszótértől. Legkönnyebb módja annak, hogy kiürítsük a gondolatainkat az, ha olyan zenéket hallgatunk, amiket a legjobban szeretünk, de elsőkörben semmiképp sem olyat, ami valamilyen emlékekhez köt(legyen az jó vagy rossz). Miért? Mert akkor az egész máris értelmét vesztette. Ha már elkezdünk elmélkedni valamin, teljesen mindegy, hogy min, az már nem része ennek a folyamatnak, és akkor kezdődik megint minden elölről. Szóval fontos, hogy csak rakjuk be kedvenc zenénket, olyat, amit szeretünk hallgatni, de semmihez se kössön minket. És egyszercsak azt fogod észrevenni, hogy abszolut semmire nem gondolsz, csak átadod magad a zenének. Aztán jöhet a következő és a következő zene, mindaddig, amíg azt nem érzed, hogy most jöhet valami új(de akár lejátszhatsz egy adott zenét többször is egymás után). Az új alatt most egy újabb zeneszámra gondoltam, de olyanra, ami valamilyen emlékhez köt. Fontos, hogy ez esetben JÓ élményhez kössön, a legjobbhoz, amit átéltél, utána az azt követő legjobbhoz. Viszont kiemelném hogy az a JÓ gondolat viszont ne olyan legyen, ami éppenséggel a jelenre úgy hat ki, hogy "de rossz most ebben a pillanatban, hogy nem lehetek Vele", hanem teljesen független a rossztól, tehát olyan, ami örökké szép marad. 

 Elkezdesz játszani a gondolattal, hogy "de jó volt akkor..de jó volt abban a pillanatban..milyen kellemes érzés volt" stb és ez beindít benned egy reflexet: ÁT AKAROM ÉREZNI AZT, AMIT AKKOR ÉREZTEM! Ez máris egy jó kiindulópont. Folyamatosan eljátszol ezzel a gondolattal az üresedés utáni pillanatban és ez energiával tölt fel..Rengeteg energiával. Annyival, hogy el sem tudod képzelni. És ekkor ugrik a majom a vízbe: most gondolj egy olyan pillanatra, ami a legkellemetlenebb volt az életedben. A legrosszabb, ami történt veled, vagy az, amitől a legjobban félsz, amitől fél órával ezelőtt még nagyon rosszul érezted magad. Most jön a kérdés: akkor mi értelme volt ennek az egésznek? Nem az volt a lényeg, hogy a rosszat kiürítsük és a jót meg megtartsuk? Elmagyarázom: miután olyan gondolatokkal árasztottad el magad, amik életed legszebb pillanatai voltak, azt fogod észrevenni, hogy rohadtul nem érdekel az a rossz, mert te a jót akarod átélni még egyszer, nem pedig azt, ami tönkretette az életedet, a lelkivilágodat. A szép és jó gondolatokból nyertél energiát, miért akarnád azt az energiát eldobni csak azért, mert sokkal több rossz gondolatod volt? Van értelme? Nincs. 

Összefoglalva: Ha vannak szép és jó pillanataid az életben, akkor a rosszak értelmüket vesztik, hiszen ha sikerül a jó élményekből erőt merítened, akkor elég erős leszel ahhoz, hogy elfelejtsd azt, ami rossz. Nincs olyan ember, akinek ne lett volna legalább egy szép élménye, ha már csak egy ilyen élményed van, az is elég, de a lényeg, hogy kitartónak kell lenned. Nem mondok időintervallumot, hogy ilyen időnként kell ezt megcsinálni. Mindenki saját maga szabja meg, hogy mennyi idő kell számára. Nekem például már meg sem kell csinálnom, hiszen elég erős vagyok ahhoz, hogy leküzdjem a rosszat. Meghallgatok egy olyan számot, ami jó pillanatokhoz köt, és már nincs is problémám. Ezért is szép az üresség, mert segítséget nyújt abban, hogy a későbbiekben csak és kizárólag a jó dolgokra koncentrálj, semmi másra

Most pedig itt van egy zene és egy saját bölcsesség, amiket a bejegyzéshez tudnék kötni: éljetek JÓL addig, ameddig lehet, mert később csak arra fogtok rádöbbenni: nem éltem akkor, amikor lehetett volna. Ne feledjétek:

,,Az igazságosság sebes szárnyakkal érkezik!" /Norva/