Igen, a történelem hatalmas átka, hogy ismétli önmagát. Pedig olyan szépen kitaláltam mindent és valahogy mégsem az lett. Talán azért, mert egy fasz voltam, aki elfelejtette elrejteni azt a bizonyos bejegyzést, amiben a kis meglepetés randinkról volt szó, amit persze Ő is elolvasott, talán azért, mert a sors akarta azt, hogy így történjen. Hát szerintem nem kell sokat paprikáznom róla, hogy mekkora égés volt ez, arról meg pláne nem, hogy Őt ez hogy lesokkolta. Pedig már annyira átéltem az egészet, akkora kirobbanó erőt és boldogságot éreztem magamban, amekkorát még soha, és ez most elveszett.. Na persze csak a boldogság egy része, az erő továbbra is itt van nálam, legfeljebb másra használom fel, ha már erre nem tudom. Egy kincset vesztettem el megint. Talán azért, mert a fentiek úgy gondolják, hogy inkább szeretnem kéne azt a másik lányt, aki többet szeretne tőlem, mint barátság és szeret engem. Talán csak azért, mert egyszerűen nem érdemlem meg, vagy ő nem érdemel meg engem. Nézőpont kérdése. Egy biztos, hogy ezt jól összegyúrtam, mint a mákosrétest, csak az volt az icipici baj, hogy odaégettem. És tudjátok mi a szép? Tavaly majdhogynem pontosan ugyanekkor éreztem ehhez hasonlót, pár napot kellene még rászámolni és meg is van az úgynevezett  RÉPÉTER LÖ HISZTOÁR!

 Nem tudom, hogy most hol kezdjem el, vagy honnan folytassam. Teljesen tanácstalan vagyok, de lehet alszom rá 1-2 éjszakát és jönni fog az ihlet. Ahogy jött akkor, amikor kitaláltam ezt a kis aranyos, meglepetésszerű randevút, úgy bízom benne, hogy most is teli leszek ötletekkel. Talán új életet kell kezdenem, tiszta lappal, de semmiképp sem nélküle.. Itt a "nélküle" szón van a hangsúly, mert egyik vallomásomban pont arról van szó, hogy legyen bármi, Én mellette maradok. A kérdés az, hogy ha ez így lesz, akkor hogyan? Hogy tudnám ezt kivitelezni? Nem lehetetlen, de nagyon nehéz lesz. Kezdjük azzal, hogy ha Én most belevágok abba a kapcsolatba, amibe eddig egyáltalán nem szerettem volna, hiszen Őt szeretem, akkor mi lesz? A másik leányzó teljesen megértő volt és azt mondta, hogy ettől függetlenül várni fog rám, mert találkoztunk és egy kis üdítőzés mellett beszélgettünk erről az egészről, hogy az Én szívem még mindig egy másik lányhoz húz. Nem mintha vele nem tudnék elképzelni egy tökéletes kapcsolatot, de ez akkor még nem volt mérvadó és ezzel ő is tisztában volt, mert átélt hasonló helyzetet de azt mondta, hogy ő akkor hibás döntést hozott, egy másik srácot választott ahelyett, aki szerette volna őt, és a végeredménye pedig totális kudarc lett. Ezért is volt türelmes Velem.. Na persze Én már másodjára taposok rá ugyanarra az aknára, amire ezelőtt. Nem volt nekem elég? Nem, mert kitartó vagyok és nem szeretem feladni azt, amit elkezdtem. Szóval lényeg, hogy: igen, a két történet konkrétan egymásra talált. És ilyenkor meg tudnám kérdezni az univerzumtól, hogy miért van ez? Miért nem lehet az, hogy tényleg aki jót akar és nem csak átbaszni a másik fejét, annak miért kell szenvednie? És akkor persze mi a válasz? Válasz: NINCS, 0, zero, nem létezik, nincs ilyen adat az adatbázisban, nem létező információ, nem találtunk hivatkozást a keresett adatra és még ezernyi szinonimát fel tudnék sorolni. Furcsán van kitalálva ez az egész, de én csak mosolygok rajta.

 Mosolygok, mert tanulok a hibáimból. Mosolygok azért, mert az életben vannak sokkal rosszabb dolgok is, mint átélni egy pofára esést, vagy egy csalódást. Mosolygok, mert a mosolygásnál nincs szebb dolog a világon. És persze mosolygok, mert ha mások látják, hogy boldogság tükröződik az arcomról, azzal talán másokat is boldoggá tehetek, ez pedig még egyszer akkora örömöt jelent nekem, mint maga a mosolygás és a boldogság, amit mélyen elrejtve érzek magamban.. Mint előző bejegyzésemben írtam fontos, hogy erősek maradjunk. Én az leszek. Vagy így, vagy úgy, de az leszek. Mert a tapasztalataimból erőt merítek, az ember pedig a hibáiból tanul. Valakinek elég egyszer hibáznia és azt mondja: feladom, kész, vége nem érdekel, viszont vannak olyan törekvő(és hülye) egyéniségek, mint Én, akik nem adják fel és ha kell, még egyszer beletaposnak ugyanabba a csapdába, amibe már egyszer beletapostak. És talán ez az egyik olyan tulajdonságom, amit a legjobban tudnék értékelni magamban. Van persze több is, de ez is közéjük tartozik.

De tudjátok mit? Várjuk ki a végét, sosem lehet tudni, hogy mit hoz a sors, mindenesetre itt van egy szám, ami nemcsak hogy a bejegyzéshez illik, de az egyik kedvenc számom már évek óta és egy saját, pozitív gondolat/bölcseség: 

,,Minden egyes tetteddel nemcsak a világnak, de saját magadnak is bizonyítasz."