Nos egész szépen gyógyulgat a kezem, már képes vagyok a kétkezes írásra, ám a gipszet sajnos még viselnem kell egy darabig, hogy normálisan összeforrjon a csont. Eddigi tapasztalataim alapján sajnos attól még, hogy nem fáj, nem túl sok dolgot tudok véghezvinni. Például billiárdozásnál sem tudom erősen meglökni a dákóval a golyót, mert ha hirtelen, erősen lököm meg akkor húzódik és fáj. De ha már itt tartok, akkor leírok pár eseményt, amire az utóbbi másfél hétben nem volt lehetőségem.

FUTÁS

 Az orsócsontom eltörése előtti hétvégén(Április 26) elmentem a Nyerges 40km-es távot lefutni,letúrázni. Elég húzós volt, a szintidő 10 óra volt, bár aki futott is, annak nem kellett 10 óra a teljesítéshez. Aki a Tereptúrán indult(ugyanez a táv, ugyanez az útvonal) annak 7 óra volt a szintidő, mert ők eredetileg futni indultak, vagy éppenséggel csak felkészültebb túrázók voltak. Egyik osztálytársam is itt indult, de mi közösen indultunk el a 40km-es távon. Ám az első állomás után kibicsaklott a lábam, tehát lemaradtam a Krisztől. Amíg fájlaltam a lábamat, addig gyalogolgattam, nézelődtem stb. Persze közben futottam is néha-néha, de nem túl sokat. A harmadik állomástól azonban már nagyon jól ment a dolog, nem fájt a lábam, végig futottam, leszámítva a nagyon meredek részeket. Ám a futásomba vesztem bele.. Találkoztam a Gerecse 50km-esekkel is, bár én ezt nem tudtam, hogy ők a Gerecsei túrán vannak. Volt 3 elágazás is, én lefele mentem. Így végül elhagytam Pusztamarótot, ami nem is volt baj, mert tovább kellett haladni... Viszont nem abba az irányba, amerre én mentem. Elindultam Bajót felé, ami csak egy későbbi állomás volt, de így kihagytam volna 2 ellenőrzőpontot. De én ezt nem tudtam.. Csak akkor szembesültem vele, amikor megnéztem a leírást és azt írta, hogy 1 km-es útszakaszon kell futni és én meg már bőven lefutottam 4-et is. Aztán egy idős emberrel összefutottam, aki megmutatta a térképen, hogy hogyan vághatom le az utat és térhetek vissza az eredeti útvonalra. Ezen kívül még eltévedtem jó párszor, de innentől kezdve már egész elviselhető volt a dolog, leszámítva azt, hogy a mezőn való futkosás árnyék nélkül szar volt. Aztán nagy szenvedéssel célba értem, Krisszel meg nem tudtunk lábra állni, annyira izomláz volt a lábunkban. Szerencsére pár perccel később már jött is a buszunk, amivel hazaindultunk.
 

Kacsanyitó

Másnapra csodák csodájára nem volt izomláz a lábamban, így hát úgy döntöttem, hogy elmegyek a kacsanyitóra(ez egy nyílt téri kocsma Dorogon). Csalódnom kellett, mert szar volt. Két dolog, ami jó volt benne: Az egyik, hogy sok haverom, ismerősöm, osztálytársam volt ott a másik pedig a hazautazás. Néhány jászfalusi spannal az utolsó vonattal jöttünk haza, ám összefutottunk még pár jászfalusival az állomáson, akik közül az egyik "reccsen" volt. Pénze nem volt a hazautazásra, így hát elhatározta, hogy bepróbálkozik a 90%-os jegy megvételével. De ehhez papírra volt szükség, ami neki természetesen nem volt(miért is lenne), ám felhozta, hogy neki nagyon fáj a lába.. Végül maradt az, hogy a haverok összedobnak neki, de még az sem volt elég. Erre jött az ötlet, hogy körbejárnak a vonaton 15 forintért. Aztán a mögöttünk ülő csaj már előkészítette..:D:D Elég ciki volt, mert aztán meg rászálltak arra a szerencsétlenre, de az volt a szerencséje, hogy számunkra már csak 1 megálló volt hátra. 

Kis sütögetés nálunk

Miután sikeresen eltörtem az orsócsontomat, a hétvégére megbeszéltük néhány osztálytársammal, hogy szervezünk egy kis szalonnasütést nálunk. Tulajdonképpen erről nem lehet sok mindent elmondani, a tipikus pókerparti-vízipipa páros nem maradhatott ki, apám hülyeségei követték ezt és a jó öreg PS2-zés az én TV-men. Sajnos a billiárdozás nem jött össze, mert az asztalok már foglalva voltak, de a sors még jobban kibaszott velünk, mert csocsózni sem tudtunk, mivel vagy elnyelte a pénzt, vagy nem annyi labdát adott, amennyit adnia kellett volna (2-3 darabot adott le). Így búcsút inthettünk egy 100-asunknak. 

A napokban...

Az újabb hosszú hétvége és a kezem vizsgálata után bementem egy napra az iskolába. Hogy miért ennek 2 oka is van: egyrészt hiányoztak az osztálytársak, másrészt matek tz-t kellett írnom, mivel ez dönti el az év végi jegyemet. Ahhoz képest, hogy sokat paráztam rajta, egész jóra sikeredett, de azért kíváncsian várom már az eredményt....az öreg eredményt...