A felvétel: 

Az első nap, amikor megismertelek téged, és megláttalak,
Sokszor eszembe jut az a nap, az az egyetlenegy pillanat,
A pillantásod a ragyogó szemeddel s a mosolyod a száddal,
A kisugárzásod, az alakod, az ajkad s még mi minden mással,
Bővíthetném ezeket a dolgokat, amiket felsorolni nem tudok,
Mert kifogyhatatlan mennyiségből áll  bizony s ez nem titok,
Tudja meg az egész világ, hogy mit akarok én te tőled,
Engem ez nem zavar, sőt inkább nagy büszkeséggel is tölt el.
Ha hiszed ha nem, nekem ez nem csak egy álom és egy cél
Amiért általában milliónyi ember napról-napra él s ezért
Gondoltam most már sorokba írom ezeket neked
Hátha megérted, mert bizony ez rengeteget jelenthet
Bizony te is tudod, hogy nem akarom ezeket elsietni
A dolgokat, amiket nem lehet öntelten véghezvinni
Oly gyorsan, amilyen gyorsan csak szeretné az ember
Mert az idő nem sürget, csak hát bizony cselekedni kell
És ebben a kis sztoriban én vagyok az, ki lép feléd
Ha tetszik ha nem, bizony elhúzhat a picsába sok veréb
Akik csak keresztbe akarnak tenni s én pedig pont ezért
Fogom elérni a célom, mert addig csinálom, míg bírom.
Még egy nevem sincsen, ami tényleg baromi gizda
Így van, névtelen vagyok, egy névtelen kis csicska
Eddig titkoltam, de lehet most már mindent bevallok
Szeretetem mindennél nagyobb, ez van, ez minden amit tudok.

Refr(x2):
Ilyen a szerelem, az ember ezt bizony megérzi
Hogy a szíve hevesen dobog, ezt mindenki megérti
Vigyázni kell mit lépsz, mert tüske állhat beléd
A szíved felhasítja, egy pillanat is elég.

De ácsi ácsi ne haragudj, bizony megfordult a fejemben,
Mi már nem beszélünk egymással, hát mit kéne most tennem,
Küldjek neked egy levelet, majd valamelyik galamb elviszi,
Nem vagyok elég merész, hogy ezt képest legyek megtenni.
Hogy miért nem vagyok képes,a választ magad is jól tudod,
Elvetted a kedvem, az eltolás bizony nem a legszebb dolog
Észrevettem rajtad, hogy nem tetszett ez az állapot,
Úgy gondoltam,leállok s eltávozok mint egy elátkozott.
Nem tudom amúgy, hogy most mit gondolsz Te erről,
Az egész történetről, mit leírtam kettőnkről,
Nekem nincsen véleményem, elfordulok a világtól,
Hátha egyszer rájövök, s tanulok a hibámból.
Ez nem mehet így végig, tovább kéne lassan lépnem, 
De mit csináljak veled, a gondolataimban érzem,
Minden szavad, minden pillantásod az eszem most már megáll,
Hova tegyem ezeket a gondolatokat, a lélegzetem eláll.
Azt hiszem a további életem kapucniban fogom élni
Hogy ne ismerjen fel a világ, a szívem is ezt kéri
Hátha nekem megéri, de majd idővel ez is kiderül
Felszívódok most már, s várok míg az agyam is kiürül

Refr(x2):
Ilyen a szerelem, az ember ezt bizony megérzi
Hogy a szíve hevesen dobog, ezt mindenki megérti
Vigyázni kell mit lépsz, mert tüske állhat beléd
A szíved felhasítja, egy pillanat is elég.