Szerintem magyarázatot nem kell adnom hozzá(legalább is aki elolvasta az előző bejegyzést is), ezt a számot Ice Beachen pont akkor hallottam meg, amikor a szerelmem kiborult rám és elsétáltam a Retro beachre. Valahogy a sors összehozta nekem ezt és most eszembe jutott ez a pillanat, tehát úgy gondoltam megosztom. Végül is a blogom pont erről szól: megosztani azt, ami történt velem és azt, amit érzek..:)
Nem kell aggódni, nem vagyok elkeseredve és nem vagyok szomorú, elfogadtam a dolgokat és tisztáztam magamban a helyzetet, csak eszembe jutott ez a pillanat és úgy gondoltam, hogy megosztom ezt is.

Hogy ne keljen szöveg után keresgélnetek, bemásolom ide:

Forró betonon hasalok,
távoli hang csak a gyász,
lassan lüktet egy ér,
fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér.
Ó csak játszik a szél.
Tudom, már messze vagy rég..
Bennem minden halk szavad él.

Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj, 
valami véget ért, valami fáj.

Ahogy fölém nő az éj...
álmodni nem hagy a vád.
Ha becsukom fáradt szemem
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok, 
de lassan újra feljön a nap..
Nélküled semmi vagyok.

Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj.

Halott virágok illatát nyögik a fák 
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami véget ért,
valami véget ért… valami fáj.